Sűrű Sötét blog

minden lépésnél van tovább

Muzsla Trail
Beast mode: ON

Nincs is jobb lehetőség felkészülni az UTH májusi bébitávjára, meg az elkövetkező nyári hosszúkra, mint a Muzsla. Mióta elkezdtem terepversenyekre járni, mindig sokat hallottam a 'bércről, mindig kőkeménynek tűnt, hát adódott az alkalom, hogy kipróbáljam magam a kisebb távon is. Utolsó pillanatos nevezéssel persze.

A felkészülést tekintve egészen okés volt minden, hetente legalább egyszer futottam 20 kili felett, 10 alatt nem nagyon mentem egyszer sem. Készülgetés közben sokszor spanoltam magam a Muzsla videóival, nézegettem a tracket, itinert. Mivel (számomra legalábbis biztos) pusztító szint van a 27 km-es távban (1130+), aminek a közelében sem jártam eddig, úgy gondoltam, hogy elébe vágok a nyárra tervezett Hargita Maratonnak, és veszek egy futóbotot. Egy Fizan essentialt választottam, (tudom,tudom, a kiscsávókezdésnekazértkvaerős) de úgy vagyok vele, hogy egyszer vegyek egy faszát, és akkor később ezzel már ne kelljen foglalkoznom. A másik dolog: a már kettészakadt Asics sonoma lecserélése volt, muszáj volt vennem egy új csukát. Itt a Saucony Caliber lett a befutó, erről majd részletesebben írok külön.

Ennek megfelelően a Muzsla előtti héten az új cuccok betörése és a bothasználat gyakorlása ment. Minden baba, a csukát az első futásra elvittem egy Balboa felfelé- Ördögorom lefelé szakaszra, 24 kilire. Ezt betörésnek szántam, de ez kb. olyan, mintha az éppen 18 éves fiadat az első alkoholos élményére a Tünde-Jolly-Villányi Borozó triumvirátusra vinnéd el egy húszezressel. Tehát lehet máskor kicsit óvatosabban kell tolni az ilyet, én kapásból le is törtem 1-2 stoplit, de szerencsére egyáltalán nem zavaró.

A verseny napján minden fasza. Szép az idő, kicsit hirtelenkurvameleg 27 fok. Mivel előre átvettem a rajtszámomat a Tengerszemben, kb. egy fél órával a verseny előtt éreztem meg Szurdokpüspökibe. A számom zseniális módon, gyakorló katolikusként mi más is lehetett volna, mint a bejegyzés címadója, a :

 

 

 

666

 

Na nem ígért sok jót, de persze nem szartam be, át tudom forgatni ezt is a saját javamra, hála egy örök kedvencnek. 

 

Kis melegítés és egy 10 perces wc sorbanállás után elindult a rajt. A zene az Ecstacy of gold, isteni.  Az első kilin a faluban és a szántóföldek mentén behuzogatok pár embert, látom előre, hogy a single trackeken jól fog ez majd jönni. Figyelek a pulzusra, 170 fölé semmiképp se menjek fel, kb. tartom is, egész rendben van minden, nem szabad elfutni, sok van még hátra. Ráakaszkodok pár emberre, majd az első kőkemény mászásnál, miután szépen felvergődtünk 1v1-ben gyökerekben és sziklákban megkapaszkodva, rákapcsolok kicsit, új húzóembereket keresek magamnak. Az első vizes pontnál, 7-8 kilinél nem állok meg, van egy csomó löttyöm a zsákban (meg a futótáskámban is) .Inkább veretem, 180 fölé nem megy a pulzus, én pedig végre nagyon és igazán élvezem a futást . 10 k-nál rápillantva az itinerre előkapom a botjaimat. Sokat segít. Nem is gondoltam volna, de tényleg. Felfelé tudod diktálni a tempót vele, és nem görnyedsz annyira össze, mintha a térdedre támaszkodnál, több levegő jut a tüdőbe. Tényleg ott tudok hagyni vele embereket felfelé, lehet, hogy nem is látnám őket viszont, de egy mellettem elvágtázó futót követve eltévedünk úgy egy kilire a Mátrakeresztesi frissítőtől. Nem jó érzés visszakapaszkodni a dombon, de kb. 400 méter lehet, nem vészes annyira. A ponton megtöltöm a kis kulacsokat, izó, víz, eszek egy kis perecet és uborkát, aztán avanti. Jön egy gyönyörű mászás a Muzsla felé. Felé a faszt, fel a csúcsra egyenesen. A botoknak itt is eszméletlen nagy hasznát látom, szépen lassan darálom a kiliket és hagyok le pár futót. Eszméletlen szép az erdő és tényleg vannak gyönyörű kilátások is, bár én csak futólag pillantok alá. A Muzsláról már az utolsó 6 kilit nagyjából lefelé kell veretni, ezért el is rakom a botokat. Bárcsak ilyen könnyen menne. A matt alumíniumon csúszik az izzadt tenyér, vergődök vele vagy másfél percet, mire sikerül összetekernem és felcsapnom a zsákra. Persze itt beelőznek páran, de nem hagyom, utánuk megyek és az utolsó 3 km-en 3-4 embert tolok le. Az utolsó lejtős-napos-köves részen pár szurkoló-szervező azt mondja: Hajrá, jól tolod, 19. vagy!

muzsla.png

Na hát több sem kell, nyomom neki ahogy kell. 19. Jesszus, soha nem gondoltam volna, hogy a leghosszabb versenyem, ahol a szint is ilyen baszó, és még meleg is van, ennyire jól fog menni. Az előzetesen tökéletesnek kitűzött cél a 3.30 volt, de mindenképp 4 alatt akartam letolni. Végül 3.12-vel futok be, férfi 17., összetett 22. hely. Nincsenek nagyon szavak, nem gondoltam volna, hogy ilyen baba lesz. És ami különösen fontos: Egyszer sem voltam görcshatáron, nem fájt semmim, a csuka is jól bírta, és szinte végig élveztem a dolgot. Az utolsó 3-4 kilin már eléggé nyomtam, ott már nagyon be akartam futni, de amúgy azt hittem, hogy sokkal többet kivesz majd belőlem a Muzsla. Úgy hittem, hogy a hegy bekap, megrág és kiköp, ha pedig mázlim van valahogy a köpet nyálán be tudok csúszni a célba. Ezzel szemben  a megrágás után inkább a lenyelés történt, a gyomorban pedig összebarátkoztam a  körülményekkel, felhasználtam az ottani szénhidrátokat és szép barnára sülve huppantam a fajanszra.

Tökéletes volt.

A bejegyzés trackback címe:

https://surusotet.blog.hu/api/trackback/id/tr5513875426

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Friss topikok

süti beállítások módosítása