-A ' Völgyeim és utaim' fejezetben az általam futott rendezvények, versenyek, közösségi csapatások útvonalát raknám csak be, csatolva egy térképpel, idővel (esetleg track-kel, hogy nem hazudok-e..((bár ez csak néha lesz, mert nem mérem a futásaim idejét vagy hosszát. kábéra meg tudom ezeket mondani, a versenyekére nyilván emlékszem, meg lehet csekkolni is ))). A régebbi versenyekről kicsit ömlengek, mert nincs róluk külön beszámoló, azért egy requiemet megérnek itt szerintem.
A menüpont címe jól rémlik, igen, ezt egy AKPH nótából nyúltam, remélem Újonc és Saiid nem fognak emiatt suttyomban szétoltani valami bölcsészklub slam versenyén.
A Classic Balboa, Balboa-kör, vagy nem is tudom, hogy melyik az eredeti, vagy a legjobb név rá (szóval ha szervező olvassa, léci nézd el nekem, esetleg írd le, hogy melyik a jobb), egy szép téli közösségi futás a BP legjobb terepfutó helyeit érintő vonalon ( pl: HHH ,János-hegy).
Engem a Balboa indított el a versenyeken. 2016 december 25-én kezdtem el futni, miután facebookon két sör és a Gyűrű ura maraton közben megakadt az eseményen szemem. (ez egy gyengébb vizsgaidőszak volt)
'Patentos'- gondoltam, és már le is játszódott a szemem előtt, amint én is Rockyként futok be a célba.
Probléma:
- nem futottam 2 kilinél többet egy jó fél éve
- tél kellős közepe van, a Gerecsében hó, jég, vadállatok, nazgulok,
- korán sötét, konstans hideg, zéró felszerelés
Semmi gond. Nekiálltam, mert tetszett.
Volt egy szép 3 éves Nike Flexem (mármint a futócipő), nővérem cicanadrágja, egy túrázós csősál, aztán csapassuk.
Csapattam!
Nekiindultam kora délutánonként a Gerecse aljának, ami a házunktól kb. 1 kilire van, itt pedig beléptem blogom névadójába.
Először heti 4-5-ször 2-3, majd 5-7 kiliket mentem, de meglepően jó érzéssel és idővel. Tetszett, hogy amíg mindenki bent rohad a házban a világon, egy maroknyi őrült ilyenkor is kint szedi a lábát. Tetszett a természet, a szép havas tájak, az előttem keresztülvágó őzek, rókák. Tetszett, hogy amit én meg fogok csinálni, azt nem fogom viszontlátni majd a kulcspörgető-sznob ismerőseim instáján.
Gyors fejlődések után egész korrekt időket mentem főként felfelé a jeges erdészutakon: el is neveztem uphill skating-nek. Január végére simán mentem 15k-t -20 fokban 2 pulcsiba meg 2 hosszú ujjúba begöngyölve. A Balboa 2017.02.11-én rajtolt, előtt egy héttel már 20 kilit toltam, aminek a fele terepen, a másik fele meg bringaúton zajlott. Úgy éreztem, felkészültem megtettem minden tőlem telhetőt.
A Kör (a Balboa) remek volt. Felcsaptam egy klasszik szürke hoody-t, és nekimentem. 19 kili 830 szinttel. Mondanom sem kell, a szintnek a 'felkészülésem' során közelében sem jártam, de úgy voltam, hogy a csordaszellem, az adrenalin és a szív majd felváltva visznek tovább. Ezek mellett pedig bíztam a Fellraiseremben, amit a verseny előtt zsákoltam be a netről (tudom, gáz, de bevált).
A csuka baba volt, de nem tudott szegény sokat segíteni, ugyanis az útvonal 60%-a full jeges volt. Ez nem csak felfele rossz, hanem lefele is elég gebasz. Megoldottam végül a dolgokat, sokszor belesétálva, csúszkálva, de beértem. Az időm 2 óra 38 perc volt, sec nem számít. Ennek is, meg a teljesítésnek is örültem, mint állat, de másnap várt rám a Wadkanz 14 kilis versenye Törökbálinton, ahova random beneveztem az utolsó pillanatban.
Ha valaki úgy olvassa ezt a posztot, hogy nem járt még a Balboán, de gondolkozik rajta, akkor én azt javaslom, hogy kellő felkészülés után vágjon bele mindenképp. Jó arcok a szervezők, baba a frissítés, a kilátónál pedig nagy a feeling, amikor a nekikezdesz egy árnyékboxnak.
Jövőre is alap.
Egy előnyös távoli, nem vagyok túl fotogén szép forrás:donrazzino foto
Trackhez katt a képre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
