Sűrű Sötét blog

minden lépésnél van tovább

A második feszegetés
trail to heaven

 

Mint már az egyik előző posztban leírtam (most már akkor hivatalos, hisz a szó csak elszáll...), célom 2018 nyarán egy szép terep maraton teljesítése. Meg is van, hogy melyik lenne az.

Mivel a futó életében a Maraton (így, nagy betűvel) az egyik legnagyobb dolog és lépés, úgy gondoltam, hogy az legyen AZON A HEGYen, amelyik a kedvencem. Amelyik megszerettette velem a túrázást, a természet közelségét, ahova 15 éve visszajárok és visszavágyok, ami először ugrik be az agyamban, ha valahol meghallom azt, hogy : hegy.

 

 

Ez a Hargita.

 

Szerencsére van is itt verseny, az erdélyi Feel Good csapat rendezésében. Ez tehát a cél. 42 kili. 1700 szinttel. Finom.

harg.png

Ez lesz a helyzet, ha minden igaz

 

2017 nyarán, ahogy a családban megszokott, ismét elmentünk Szentegyházára a barátainkhoz, hogy a Hargita lábánál töltsünk 10 napot. Én nyilván olyan tervvel mentem, hogy az itt eltöltött napok során párszor elnézek futni a Hegyre. Amikor éppen este nem ittunk túl sok pálinkát és sört, vagy nem ettük tele magunkat mini kürtőskaláccsal és málnalekvárral, akkor úgy éreztem, hogy most el lehetne menni egy körre. Mivel az utazás előtti napon futottam életem első 30 kilisét ,  úgy voltam, hogy az első két napot inkább a pálinka-.szalonna-kürtőskalács tengellyel töltöm a medvék előli menekülés helyett.

szekely.png

elbírja

Volt, hogy beterveztem a nagy futást, de sajnos az előző esti 12 tételes sörkóstoló kicsit betett, így inkább tovább aludtam, elodázva a remélt 20-30 kilis futást, amely terveim szerint Hargitafürdőtől a Madarasi-Hargitáig, és vissza ment volna. Egyszer apukámmal felmentünk 'fürdőre, de én ott kicsit benéztem a jelzést, és tévedésből a Csicsói-Hargitára jutottam fel. Ezt nem is bántam amúgy, tizeneleje kili volt, jó meredek, néha kicsit mászós ösvénnyel, de a kilátás isteni volt.

 szekely_1.png

kilátás a csicsóiról Hargitafürdőre

 

Nem volt végül is baj, hogy rövidebb lett a futás, és hogy nem is oda mentem, ahova akartam, így legalább nem kellett sokat várnia a faluban kocogó, a kocsiban megváró apának. Hazatérve folytatódott a székely diéta, de tudtam, hogy adós vagyok a Hegynek egy kiadósabb futással.

 

Ezt pár nappal később törlesztettem.

szekely_2.png

nem lovaglom meg a hájpot

 

 

Az előző esetek tévedéseiből és útvonalbenézéseiből kiindulva ismét Hargitafürdőről indultam de egy kicsit alaposabb tervvel.  A cél ismét  Madarasi Hargita érintését követően visszafutni ugyanazon az úton 'fürdőre. Apa azt mondta, fut egy kicsit, aztán megvár a kocsiban...

A parkolóban bekötöttem a csukámat, felhúztam a szárakat, bedobtam a tatyóba az isot. a müzliket, gélt, aztán hadd szóljon. A lendület kb. 2 kilit  tarthatott, mert a telepről kiérve egy szép, meredek rohadt nagy hömpölyökkel tarkított hargitai ösvényen vezetett az út. De legalább szép volt. Fenyők mindenhol, reggeli friss levegő+ a fák lombját helyenként átütő napsütés kombó úgy hat rám, mint gyalogkakukkra a redbull. Na jó, annyira azért nem, de jó érzés volt. Felérve a küzdős rész tetejére, szép fennsíkok fogadtak, térdig érő harmatos sárga fűben kellett szökellni, majd felváltva jöttek a kis erdős kanyargós/bokatörős ösvények, és a nyugis, lilavirágos dögmeleg placcok.

Jó volt elkapni pár elismerő pillantást az arra kószáló nyugdíjas turistáktól és kisgyerekes családoktól. Ők még ezt extrának látják, én meg élvezem. Küzdős, kemény menetek után értem fel a Szent Hegy keresztekkel teli csúcsára, ahol gyerekként anno én is eszkábáltam ilyeneket. Persze ezek annyira maradtak meg, mint a pillanatra nyitva hagyott Trabant Miskolcon. Itt felhívtam a még mindig Hargitafürdőn posztoló édesapámat, hogy ha nem akar még 1,5-2 órát várni, akkor induljon vissza Szentegyházára, és majd én is odafutok a Hargitáról. Így is lett, a csúcsról köves úton ereszkedtem lefelé, kicsit érezte már a térdem, pláne, hogy a gélem elfogyott, a víz pedig kicsit fogytán volt. Persze a Hargitán remek források vannak, simán töltöttem az út mellett található felszínalatti vízkészlet felszínre bukkanó megcsapolódásaiból (forrás), és mentem tovább. A faluba beérve  a házigazdánk, István azt mondta, hogy nekem szobrot fognak állítani a faluban. Örültem, hogy valaki ezt ennyire értékeli, de aztán megnyugtattam, hogy ha minden patentos, akkor jövőre már a székelykapura kell még egy szárny a vádlijaimnak.

Reméljük minden patentos lesz.

madasr.png

A Szent Hegyen

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surusotet.blog.hu/api/trackback/id/tr6513594449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Friss topikok