Sűrű Sötét blog

minden lépésnél van tovább

Perugia: va bene
erasmusos futások

Augusztus végén érkeztem Perugiába, és miután kihevertem a SzIN-en összeszedett dobhártya szakadásom, elkezdtem menteni a menthetőt. Vagyis az addigi 8 hónap alatt összeszedett állóképességet és rutint.

Fontos infó: Perugia Umbria legnagyobb városa, gyönyörű dombos, zöld környezetben fekszik tsz. felett 493-on. Maga a város sokkal inkább dombokra épült, mint Róma, ezért is esett erre a választásom, mint Erasmus úticél (na meg van egy jó geológia tanszéke is). Igen, futás szerint (is) választottam, hiszen a kitűzött (és már párszor el is kotyogott) cél a terepmaraton a nyárra. Amúgy is Amsterdam lapos, drága, sok az ember, Ljubljanáról pedig nem nagyon volt infóm. Ilyen szempontból sem bántam meg a dolgot.

Az első hónapokban, szept.-okt.  a kötelező erasmusos bulik és ivások mellett sikerült rendszeresen futnom a városban. Ezeket általában a telómon mértem runtastic-kal:

perugiarun.pngíme egy kevésbé ékes példája egy októberi, hetekig tartó bulik utáni futásnak

 

Perugiai futásaim során vannak jó és kevésbé jó benyomások is.

A jó:

  • A városban annyi szint van, hogy ehhez képest Scooby Doo szendvicsei 1D-sek. Ha az Icebug Vértes félmaratonját itt tartanák, sokkal keményebb pálya lenne. És nem csak a kockakövek meg a betonborítás miatt. 10 kilin mész 300-at ha éppen csak egy nyugisat akarsz futni. De ezért is választottam. 

 

  • Eszméletlen szép a város. Tele etruszk, római és középkori emlékkel, ívekkel, kapukkal. És egészen kevés turistával.  Amúgy mindenkinek ajánlom, szerintem kicsit underdog a hely, én sem nagyon hallottam róla az Erasmusom előtt.

 

  • Jók a lépcsők. Lehet rajta csapatni fel és le egyszer-kétszer. Olyan pumpálást érzel a vádlidban pár kör után (hogy egy olaszos példával éljek) , mint Geronazzo Mária a szájában. Mármint, amikor feltöltötték neki. A tűvel. Arra gondoltam.

per.jpg

Egy szép panoráma a város egyik részéről. Látszik, hogy akadnak elég baba lépcsők is

Kevésbé jó:

  • Bár a szűk utcák jól festenek az instán, de amikor két digó verda próbál befurakodni egy 2 méter széles sikátorba, akkor nehéz elfutni mellettük. Néha az emberek is gátló tényezők voltak, de hát hol nem.

 

  • Figyelni kell a kutyaszarra!

 

  • Beton és macskakő a borítás, nyilván azt nem vártam, hogy sziklás ösvényeken mennek majd fel a nénik a piacra vasárnap reggel, de a környéken sem találtam igazán olyan klasszikus kis ösvényféleséget, mint mondjuk a Budaiban lehet. Nem nagyon volt az, hogy felülsz a buszra és fél óra alatt valami baba kis erdei ösvény aljánál találod magad. Ezt kompenzálta valamennyire a városban futható szint.

 

  • Délutánonként jártam le futni, a szieszta után  nagyon sok a kocsi, főleg a város új részén, a vasútállomás környékén. Kevésbé jó a levegő, én meg utálom ezt.

 

A futásokat október végén kicsit abbahagytam, hideg volt , kicsit lebetegedtem és még a megfelelő cuccaim sem voltak meg a télre (szép kifogások), de  decemberben-januárban megint nyomom.

Én amúgy abszolút elégedett vagyok a döntésemmel futás szempontjából (is). Jó hangulatú, kisebb/közepes város, pár futóval és sok bringással is találkozhat az ember. Jól variálhatók az útvonalak, félmaratont is lehet futni simán úgy, hogy ne kelljen köröket róni közben. A szaladáshoz a Nike flex és Asics sonoma 3 csukákat használtam, elbírta mindkettő a körülményeket.

 

perugiaru.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surusotet.blog.hu/api/trackback/id/tr413594259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Friss topikok