Furcsán hangzik, ha azt mondom, hogy a futásban fontos az önmegtartóztatás és a saját magad mohó és hiú énjének a fékentartása? Igen? Hát tényleg az lenne. Bár nekem néha nem sikerül. Mint például Perugiában, miután visszatértem röpke 3-4 hétre teljesíteni a vizsgáimat.
A tervem az volt, hogy ebben a három hétben sok 15 kilit futok, és majd az utolsó vizsgám előtt (febr. 6.) lefutok egy búcsú félmaratont. Ezzel akartam felkészülni a 02.10-i Balboára. Ez a terv elég sokszor megbukott, kezdve ott, hogy a 10-i Napoli- Lazio meccset a helyszínen fogom megnézni pár barátommal, és 15-i cheap flighttal jövök csak haza. Így a Balboának lőttek idénre sajnos, de megyek még oda eleget asszem.
Persze, hogy a jó tomtomot használtam
A másik -és itt kanyarodnék vissza a feltett költői kérdéshez- pedig az, hogy egy hét futkosás után lefutottam egy félmaratont Perugiában és pár napra rá egy másikat is. Perugia amúgy jó hely az ilyen futásra. Mentem 600 szintet 21 kilin, tök király volt, de aki az erdőhöz szokott hozzá, annak mégsem jelent teljes kielégülést. Maga a táv elég random volt, csak belecsaptam, kicsit elmentem más utakra, mint amiken szoktam és úgy voltam vele, hogy na már 14, akkor legyen 15, de ha meg 16, akkor onnan már legyen egy félmaraton. Bár nem volt semmi negatív hozadéka, nem fájt utána napokig valamim, és a tempóm is rendben volt, azért ezt nem kellett volna, és egy kicsit nem vagyok büszke rá annyira. Nem ez volt a terv, még ha jó is sült ki belőle. Na mindegy, azért szomorkodni nem fogok miatta, csak vicces, hogy felállítok egy terv féleséget és én magam szegem meg és szopatom magam, hogy ok sikerult előbb is megcsinálni a félmaratont, na és akkor mi jön most? Persze mondhatná az ember, hogy miért nem örülök és kussolok, másnak ez mennyi munkájába kerül meg stb.Ez is igaz, de a fenntartható teljesítmény egyik kulcsa (gondolom), hogy betartod a szabályaidat, és nem tolod túl túl sokszor.Szar lene emiatt 'belefutni' egy sérülésbe, szóval remélem fegyelemben még fejlődök a későbbiekben.
Ami viszont nem annyira jó, hogy meguntam a várost, és nem akarok már itt futni. Hiányzik az erdő, a fák, a dinamikusan változó környezet. Szóval jó lesz majd visszatérni, nézegetem a már benevezett versenyeim trackjeit, itinereket, kiírásokat, képzeletben már ott vagyok a Budaiban, a Vértesben, a Gerecsében.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
