Sűrű Sötét blog

minden lépésnél van tovább

VTM-WTF?
azaz: pace és sár

ÉS itt is van a kövi verseny. Minden félmaratoni terepes kedvence, a gyors pályák hazai királya:

A VTM

 

Mondjuk úgy, hogy az előjelek nem voltak a legjobbak számomra a szári trail előtt.

  • Március 15-i síelés a családdal= simán kiesik egy hét edzés.
  • Otthon hagyom a Vario terepcipőmet= Pesten nem tudok miben kimenni a havas Normafára, futhatok a betonon/szmogban.
  • A verseny előtti kedden a Gellért-hegyen nyomok egy 17k-t 600 szinttel, de másnapra a legalja pesti csehókat érintő kocsmatúrát szervezünk a barátokkal = 2,5 nap kiesés /az edzésből is/.
  • A verseny előtti nap a saras terepről lőtt képeket látva elhatározom, hogy a Variomban megyek, hisz az jó a fagyottra is kb., és a sárba is= mégsincs otthon a Variom= mégis pesten lehet= a héten  mégis felmehettem volna a Normafára futni a hóban ...

B*-#meg

Plusz az óraátállítás is levett a pihenés idejéből.

 

Szóval jól indult a téma. De most legalább sikerült időben indulni. Bár a dugókáért járó ötezressel persze voltak bajok, de megoldottuk valahogy. Drop off, az idő nem hasonlít a tegnapihoz, nincs nap, nincs meleg, van csípős szél 0 fokkal. Szép, én mégis egy rövidgatyában szárral (haha nomen est...) készültem, felülre pedig az aláöltözet+ vékonypulcsi+dzseki kombó ment. Lépőnek a fellraisert vettem fel a fent említett és lent látható okok miatt. 

vt.pngIlyen előzetes fotókkal ijesztgetett a crew (terepfutas fb)

A  bemelegítés közben lementem kocogni a versenykp előtti rétre. Eszembe is jutott valami, amit tavaly ugyanitt, bemelegítés közben elcsesztem, csak nem tudtam mi az. Eközben belegázoltam a réten álló 5 centis belvízbe, és bevillan: ez volt az.

 

Mindegy, legalább melegítés alatt megtaláltam a világ legjobb warm-up zenéjét :

A GUNS of NAVARONE-T a The Skatalites-tól

 

Ezt párszor lenyomtam és nézd, mi lett a HP-mmal ez után...

 

 

 

 

 

 

csoszag.png

4939 baszki /chia mag lofsz/

 

Na mindegy is. Rajthoz álltunk, én rájöttem, hogy a kesztyűmet otthon hagytam, mindegy már, 2, 1 indul. Óra bekapcs és lássunk neki. Mindenképpen jobbat akartam futni, mint a tavalyi bődületes időm, ami 3 hónap futás után lett 1.48. Úgy kalkuláltam, hogy ha az első 7 kilit / ami csak felfelé megy/ 6-os átlaggal csinálom, akkor az utána követező egyeneseken és lejtőkön 5-ös km-ek elegek lesznek egy kis javításhoz. A post elején felsorolt okok miatt már ezt is simán aláírtam volna de a ska nem engedett. A taktik a kövi volt. Az első 7 kilin nem nézem az időt, csak próbálok max 170-es pulzuson futni, a 7. kezdeténél bedobok egyet a legendás zöldalmás-sós gélből, és mint fürge vipera, lecsapok. Tartottam magam a tervhez, a faluban sok embert beelőztem, illetve a rajtnál is a középmezőnybe helyezkedtem, hogy ha beszűkül az ösvény, ne szoruljak be (mint tavaly... na ugye, a rutin bázzeg) és csinálhassam a saját tempómat. Tökéletesen bejött, egy fürge és eszméletlen szép technikával futó hölgyretapadtam rá -teljesen véletlen-, és egészen 5 kiliig a nyomában voltam. Aztán belesétált. Én meg keménynek éreztem magam és ügetve kapaszkodtam fel a dombokon, persze volt, hogy beletúrázgattam, de 7-ig tartottam a tervet. A terep amúgy nem igényelte a fellraisert, tökéletes lett volna a Vario...                               

ahogy ezt már bizonyos Vincent és Jules urak megmondták: puskát kellett volna hoznunk ehhez a melóhoz.

vtm18.jpg

Pace és Sár (terepfutas.hu)

A fagyott sár nem kényelmes, ez is ösztönzött a láb felkapkodásában, ahol pedig már olvadt a takony, ott gond nélkül csapattam át a jeges pocsolyákon a 30 centis lánctalpakkal a lábam alatt. Az első frissítőpontot skippeltem, volt nálam még izó, müzli, és víz is persze, inkább húzom magam kicsit a távolban néha feltűnő, aztán lassan egyre közelebb kerülő sráchoz, akivel a verseny végéig felváltva nyulaztunk. A lejtőket néha nagyon gyorsan, kicsit lehet hogy veszélyesen is nyomtam, a vízszintet is próbáltam tolni, ahogy csak lehetett. Közben jött a baba ötlet:

csak 15-nél kezdem el nézni az időt, addig a pulzust sasolom néha, de mivel úgy éreztem, hogy nagyon megyek /tippelni nem is mertem/, felesleges volt az idővel foglalkozni.

Aztán eljött az igazság pillanata is: 5:03. Wow, álmomban nem gondoltam erre, nem kellett több, elmentem a 2. frissítő mellett is és próbáltam hiún lehozni magam 5 alá. Az utolsó kilik már betonon mentek, sírta a 'raiser, de nyomtam, ami kifért. Beértem, a dugókázás 1.42.03-nál ért. Javítottam a tavalyi tökéletes futóidőben, száraz terepen, napsütésben futott időmön több, mint 6 percet. 8. helyezés baszki. 4.57-es időt mutat az óra, hihetetlen, öröm-bódottá, halk bazmegolás a célban, fél lityó kóla és nyújtás. Gyorsan kicsodálkoztam magam, meghallgattam a guns of navarone-t még egyszer, majd bedobtam a jól megérdemelt fincsi gulyást is, ami pont olyan volt, mint a szerdai kocsmatúra után a hányás:

.

.

.

abban a pillanatban rohadt jól esett.

A bejegyzés trackback címe:

https://surusotet.blog.hu/api/trackback/id/tr513779704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Friss topikok