Sűrű Sötét blog

minden lépésnél van tovább

Gerecsei Tavaszi Terepfutás
van baj

9.15

állok a 'szőlősi vasútállomáson és kettő, végtelen hosszúnak tűnő percig a homlokomhoz nyomom a jéghideg, dobozos Hellt. Enyhe fejfájás és kialvatlanság van, kis émelygés, enni kéne valamit, de inkább mégse. Pedig csak 4-5 sör volt, 7-es keléssel. Miért is vagyok egyáltalán most itt? Miért nem alszom inkább egyet? Főleg így, pont most. A tegnapi korsó borsodik, a kocsmakvízes nyeremények simán legurultak, és végül is fél 2-kor már a lakásban ettem virslis croit. Profi.

Hogy miért? Mert, bár a baráti koccanások/koccintások fontosak, de dolgozik bennem a hő lokálpatrióta, éreztem "azt a vérbő magyar virtussst", így a nagyon családias, olcsó, jól jelölt és általam az unalomig ismert útvonalú baji versenyt nem hagyhatom ki. Még így sem. Max edzésnek jó lesz, végül is így biztos jobban leszek motiválva. De persze azért nem neveztem be előre, megvártam a reggeli állapotot, így az is az utolsó pillanatokra marad a helyszínen.

A versenyközpontba érve kicsit jobbak a dolgok, de nem tudok melegíteni, mert  a nevezés, öltözés és a kötelező verseny előtti ürítések miatt éppen az eligazításra érek a rajthoz. Szerencsére csak a 15 kilire neveztem , a 26-ra tudtam, hogy nem leszek kész ilyen állapotban (tavaly is kicsit elég volt, ráadásul nem szeretem Vértestolnát). Elég lesz ez is bőven, pláne, hogy 20 fok van és a hasamban konstans érzem kluntyogni a honi könnyűszeszipar Szent Grálját,a kukoricagrízes sört és annak jellegzetes, enyhe hányásízű utózöngéjét. 

A szellősen elhelyezkedő kb. 40 induló jó hangulatban indul el. Az útvonal a következő: kb. 1 kili aszfalt a faluban, 2 km homokos szekérút nagyjából síkon, de abban a tipikus süppedős-fos homokban, 1k kies, buckás tehénlegelő, és onnantól erdei utak, dózerek, majd visszafele ugyanez. Nagy reményeket nem fűztem  a versenyhez, de azért ki akartam hozni, amit tudok. Kellemesen gyors első kilik után a 4-5. helyen  megyek, nem futom el. Itt megint az a kellemetlen helyzet áll elő, hogy az első pali eléggé elment, nekem most az gyors lenne, de a 2-5 helyen futó srácoknál meg tudnék jobb tempót menni. Így fel is lépek a 2. helyre, és amikor az igazi emelkedő elkezdődik, a távolban felsejlő éllovas látványa motivál. Az első 6 kili emelkedik igazából, itt van egy ~350 szint, az is főleg 2 kilire koncentrálódik, utána szinte csak lefelé megy. Naná, hogy erre játszok. De amikor a komolyabb kapaszkodás kezdődik, pár lépést belesétálok, és mivel az előttem levőt és a mögöttem levőket sem látom, nem is kapkodok annyira.

És a 185 feletti pulzusnál, a kezdődő rohadtmelegben, egy jó kaptatón fölfele érzek valami furcsát. Izzadom ki a sört. Szinte érzem az alkoholmolekulák és az akaraterőm iszonyatos csattanását, ahogy egymásnak feszülnek. De azért igyekezni kell, ez mégis csak egy verseny. Az elfogyasztott dolgok szén-dioxid tartalma eközben angolosan távozni készül és én engedem, hadd menjen, de majdnem rossz vége lesz, inkább visszafojtom, csak nem hányok már 15 kilin, lol. Többször nem is kísérletezek inkább vele. Légzésem ütemét pontosan a Galaxisok -Haver c. száma adja, de rájövök, hogy a gyomrommal vívott harcban most ez sem fog segíteni. Egy, mert kurvára nem motiváló, elvégre senki sem hallgat 15k-n Cseh Tamás-SZERŰ zenét, kettő, mert a szöveg nagyon aktuál, betalál: 

"de évente kétszer még felhívjuk egymást és találkozunk
és próbálunk pont annyit meginni, amennyit régen tudtunk
aztán legkésőbb éjfélkor szédülve, köpködve elindulunk
a házakba, amikben örökre elmúlt a gyerekkorunk"

Csak ez a négy sor megy a fejemben, de mire elhatározom, hogy lecserélem, fel is érek az emelkedő tetejére, innen már csak baszatás van. Számcsere: King gizzard...-Open Water. Na itt be is gyújtom, amit lehet, 3.40-4.20 körüli tempókkal megyek a dózeren, majd leérve átvergődök a legelőn és a sivatagon, kibírom a templomtorony látványát, ami kurva közelinek tűnik, de rohadtul nem az, és befutok. Másodikként. Ez persze nem feltétlen engem dicsér, lehet, hogy csak ennyi volt a mezőnyben most, persze mindenkinek gratulálok, aki lenyomta valamelyik távot. 2 perccel maradok le a győztestől, de végül is korosztályos győztes lettem, ez így oké, legközelebb nem megyek el sörözni előtte, mert (hadd idézzek egy kurva jót):

"aki az ördögnek szolgál, az bizony kínnal fizet"

 

("és most már elég a kurva rinyálásból", valamit kéne okozni a muzslán)

56225978_2273517652709954_8829075755406196736_n.jpg

1.12 15km

A bejegyzés trackback címe:

https://surusotet.blog.hu/api/trackback/id/tr714728473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Friss topikok

süti beállítások módosítása