Sűrű Sötét blog

minden lépésnél van tovább

KRKA Ultra Challenge
nyuggertempó

Érdekelne, hogy hogy lehetsz 8 perces tempóval 4. egy 27(~) kilis versenyen ?

akit csak a rövid verzió érdekel:

- gyengécske mezőny

-gecitrehányul jelölt útvonal

EZ eddig nem is lenne gond, csak jön a jogos kérdés: mi a vérért kellett nekem 8-as kilikben futnom majdnem 4 órát egy 27 kilis/750 m versenyen? 

NA hát sokszor mondtam, hogy a Bsc-s diplomámnak nincs sok haszna (az msc-re jelentkezésen kívül), talán ez az egyetlen: ajándékba kaptam egy nevezést erre a kedves kis versenyre a családtól a diplomaosztón. Elég szép vidéken visz, átszeli a Krka nemzeti parkot, vannak vízesések és türkiz folyó kacskaringózik a százméteres sziklafalak között, tökéletes feltárást biztosítva az érdeklődőknek.

Alapvetően egyértelmű volt a recept. A verseny paramétereiből kiindulva, jó állapotban ez egy sima 2.30, vagy akár az alatti idő is lehetne. Szépen neki is készültem, a maraton utáni kényszerpihenőből visszatérve az edzéseken egyre jobbnak éreztem magam, aztán jött a meglepi: a verseny előtti héten a jobb vádlimban olyan fájdalom szúrt be, hogy a tüskecsarnok előtt 8 kilinél abba kellett hagynom a dolgokat. 2-3 napig eléggé fájt, de a pihentetés, nyújtás, kenegetés után jobb lett a helyzet. Persze a  pihentetés nehezen volt megoldható, nyilván a suli mellett egész hétvégén terepen nyomtuk, nem volt ideális. A bal lábamra történő átterhelés miatt pedig ott is elkezdtem érezni egy kis fájdalmat, remek volt. Tehát a verseny előtti bő másfél hét alatt sikerült egy 20 perces futást összehozni, nem akartam kísérteni a sorsot több próbálkozással. Ezt a versenyt pedig már nem lehetett lemondani, átadni, megvolt a szállás is, szóval úgy voltam, hogy nézzünk rá azért.

A verseny előtt is éreztem a vádlimat, kis marások, rándulások jelezték, hogy ez még nem tuti. A verseny előtt tehát muszáj voltam leszögezni pár dolgot magamnak.:

- el kell felejteni a picsába, hogy ez egy verseny, hogy nyomni kell és hogy mit fog mutatni majd a strava a végén,

-nagyon lassan fog menni,

-végig fókuszálni kell, csak belülre figyelni, hogy az első jelzésnél sétába tudjam vágni magam, amint érzem bármelyik vádlim,

- a vádlik terhelését át kell tenni combra és a botokra,

ÉS végül a legfontosabb:

-nem gáz feladni.

Ezek tudatában tökutolsóként kocogtam ki a rajtból, vittem magammal kihúzva a botokat és szomorúan figyeltem, ahogy a negyvenes anyukák beszélgetve tűnnek el a horizonton. Az első kilik rávittek a terepre, köves -füves szekérúton mentünk a fenyők között, majd hirtelen ráfordultunk az első emelkedőre. Szinte mindenki gyalogolt a mezőnyből, aki nem az gyorsan eltűnt a szemünk elől. Nekem eszembe se jutott futni fölfele, de helyette elővettem egy gyorstúra tempót, a botokkal tempózva simán hagytam ott az embereket, majd amint kisimult a térszín, újra kezdtek visszaelőzgetni. Az első 5 kilin viszonylag jól éreztem magam, kicsit levetkőztem a "szomorúságot", a síkra kiérve pedig  bevállaltam egy merész 6.30-at, de akárhányszor éreztem a legkisebb szúrást, vagy rezdülést a vádlimon, belesétáltam. A kocogásom lépéshossza és tempója miatt úgy nézhettem ki, mint egy 70 éves zarándok az el Caminón, amikor már 100 kili van a lábában és sietnie kell, nehogy bezárjon a zarándokszállás.

De megbékéltem vele. A felfelék egész jól estek ebben  a túratempóban, a lankás lefeléket pedig csak sóvárogva néztem. Olyan lefeléken mentem 7 perceket, amin egy kezdő gepárd ha nem fut 4.30-at, akkor inkább visszafut és újrakezdi. De ez benne van. Amúgy sok hirtelen kanyar jellemezte a pályát, amik kurva gyengén voltak jelölve, nagyon sokszor tévedtek el az emberek, én vagy 2-3-szor biztos, hogy mutattam a jó utat és kiabáltam random versenyzők után. A kopár- kavicsos-törmelékes és bozótos fennsíkokat néha vízmosásokba levezett út váltotta, amire a  tüskés bozótoson keresztüli kis lyukakon lehetett csak átjutni, tényleg nehéz volt sokszor értelmezni, hogy ezt az útvonalat mégis hogy a faszba találták ki. Kicsit ilyen tájfutós beütése volt a dolognak, amikor egy rendes dózerúton futsz 2 kilit és hirtelen jobbra egy kurva meredek, homokos omladékon kell lejutni az azt fedő tüskés bozóton keresztül, amit szinte semmi nem jelzett, csak amikor már a bokrok között voltál. Ezek után megkezdődött a pálya legkeményebb és legmeredekebb "mászása", ami egy kb. 1 kilis szakasz volt egy kurva meredek kőfolyáson, ami  max 20 centis kövekből állt (ezt az egy szakaszt amúgy szerintem bármelyik verseny megirigyelné). Itt megint otthagytam a mezőny nagy részét a botokkal és innentől egyedül folytattam a végéig.

 img_20191006_124900_hdr.jpg

Az első 20 egész normálisan eltelt, nem fájt nagyon semmim, kocorásztam nyugiban szinte tökegyedül, majd miután beértem a városba, ott még egy 6 kilis kört kellett megtenni, egy kis dombra még felmászni, de ez a rész már nagyon szarul esett. Látványnak sem volt túl szívderítő, mert vagy 1 kili ment az autópálya mellett  a vadkerítések nyomában, utána meg valami topsecret lokális illegális szeméttelepre vitt a track, és miután végre leereszkedtem újra a városba, ott két lelkes segítő útbaigazított, hogy még egyszer föl kell menni a dombra, majd a másik oldalán kell eljutni a cél felé. Ekkor már jócskán túl voltam a 27 kilin, befutottam volna kurva szívesen, kicsit elég volt már. De az utolsó kilire ráfordulva a városban még egy öreg néni a frissítőponton megkínált a fasza almás sütijéből, így jó szájízzel (haha) futottam be a célba, ami a Krka folyó partján lett elhelyezve (a célkaput éppen akkor állították, az elsőnek még tartották a feje fölött a ponyvát), de kb. senki sem volt még ott. Jelezték, hogy negyedik fiúként sikerült teljesíteni a távot (lol), én meg egy sört megragadva bementem a folyóba lehűlni, majd betoltam a befutókaját (csevap ajvárral). Amúgy az látszik, hogy második szervezés, meg nagyon családias, kis létszámú a verseny, bár olyan támogatók vannak mögötte, mint a Hoka, szóval lehetett volna kicsit professzionálisabb az egész (főleg a jelölés). DE legalább a startpack-ben van egy kurva jó póló, sör bor édességek, nem panaszkodom.

NA hát az a tanulság, hogy akik a joggot nem szeretik az edzésen, azok láthatják, hogy milyen hasznos is az, ilyen jól lehet vele szerepelni (xd). És mindig legyen leszedve a track az órádra!!!

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://surusotet.blog.hu/api/trackback/id/tr7215207328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Friss topikok

süti beállítások módosítása