1. nap
Végre elérkezett a szép nyári nap, amit teljesen hirtelen felindulásból tűztünk ki a Korab újbóli próbájára. Amikor végre elindulunk Budapestről Bécsbe a flixbusszal, hogy egy éjszakát elcsövelve a bécsi reptéren felülhessünk a reggeli gépre. Na nem ez volt életünk éjszakája, de több is…
Már reggel, amikor a ruhámat szedtem össze és a kezembe akadt kedvenc Green Day pólóm, gondoltam, ez nem véletlen. Hát végül is pont oda megyek, kedvenc versenyem maga a Paradise. A központban öltözködés közben egy futótárs rámköszönt egy olyannal, hogy " bocs, nem a tiéd a sűrűsötét blog?". Persze…
A tavasz egyik legkomolyabb versenyét két előzmény zavarta meg.Az egyik a hét közben lenyomott vérkör, ami ha csak túrázva is, de odabaszott, nem szoktuk a szántást, more. Jól odatett, csütörtök este úgy mentem haza, mint egy cowboy. Kurvára nem hajlottak a lábaim, szét voltam kenve, mint a takony…
9.15
állok a 'szőlősi vasútállomáson és kettő, végtelen hosszúnak tűnő percig a homlokomhoz nyomom a jéghideg, dobozos Hellt. Enyhe fejfájás és kialvatlanság van, kis émelygés, enni kéne valamit, de inkább mégse. Pedig csak 4-5 sör volt, 7-es keléssel. Miért is vagyok egyáltalán most itt? Miért nem…
A szári VTM a kedvenc félmaratonom, közel van, gyors a pálya, és évek óta fasza futóidő van. Alap, hogy megyek. Az alapvető elvárásokkal kicsit bajban voltam, nem tudtam, mit fogok bírni. Úgy voltam vele, hogyha a tavalyi 1.42 megvan, már örülök, hiszen az alapozó időszak szinte totál kiesett a…
